Keddi nagygyűlések

A Pincében az a célunk, hogy létrejöjjön egy olyan összetartó, belső szabályokkal rendelkező közösség, amelyben egyrészt jól érzik magukat a fiatalok, másrészt új és új készségekkel gazdagodhatnak. Elsősorban olyan fiatalokkal dolgozunk, akik nem rendelkeznek hosszú távú jövőképpel, nincsenek tapasztalataik arról, hogy beleszólásuk lehet a sorsukba, sokszor kiesnek a különböző intézményes keretekből és egyik napról a másikra élnek. Ha megkérdeznénk őket, azt válaszolnák, hogy egész nap azt teszik, amit akarnak, de ha hátrébb lépünk, akkor azt látjuk, hogy nagyon szűk a mozgásterük és alig ismerik azokat a lehetőségeket, amelyek által fejlődhetnének, a világból nagyon kicsi az a szelet, amit ismernek. Ezért minden kedden nagygyűlést rendezünk, amikor megtárgyaljuk a Pince folyó ügyeit. Meghatározott módon zajlik minden ilyen alkalom. Az elején körbe megyünk és mindenki elmondhatja, hogy hogy van, és hogy gyulesmilyen témákat szeretne megbeszélni. Ilyenkor eszünk egy kis kekszet, iszunk egy teát, ezzel tesszük szertartásszerűvé ezeket az alkalmakat. A bevezető kör után szavazunk a témákról. A legtöbb szavazatot elnyert témával kezdünk. Az azt felvető kifejti, hogy mire gondolt, a többiek pedig elmondják a véleményüket. Ha a Pince szabályait, programját érintő kérdésről van szó, akkor szavazunk és az így meghozott döntés lép életbe. Így alakítottuk ki a házirendünket és a gyűlések menetét is.

A keddi gyűlések alkalmával a fiataljaink állampolgári hazirendkészségeiket gyakorolják, megtanulnak csoportként működni, egymás véleményét meghallgatni, arra reflektálni, érvelni és szavazni. Megtapasztalják, hogy milyen az, amikor beleszólásuk van abba, ami velük történik. Nem felülről jövő szabályokat hajtanak végre, hanem saját és a felnőtt segítők értékei és érvei alapján belsővé teszik azokat. Ezáltal megtanulnak elvonatkoztatni a saját véleményüktől és befogadóvá válnak a mások, például az intézményi rendszer gondolkodásmódjára, érveire, motivációira. Ezzel, ha csak kismértékben is, de sikerül megváltoztatni azt az alapvető valóságfelfogásukat, hogy a dolgok maguktól történnek. Ehelyett azt élik meg, hogy ők alakítják azokat, az élet passzív elszenvedői helyett aktív cselekvőkké válnak. Mindezeknek köszönhetőn jobban betartják a hely szabályait és egymást is emlékeztetik azokra.

 

pontok

Akik részt vesznek a gyűléseken, aktivitásuknak megfelelően pontokat kapnak. Azokat, akik a legtöbb pontok szerzik,  Pince állampolgárrá avatjuk szeptember végén egy nagy és emlékezetes ünnepség keretein belül.

Reklámok

Disputa Klub, a demokrácia műhelye

Májusban új helyre költöztünk, szinte megvan mindenünk, ami kell, közös helyiség, tanulószoba, konyha, szép nagy kert kerti tavacskával, na és nem utolsósorban sok fiatal, aki nap, mint nap nálunk tölti szabadidejét. Egy valami azonban még készülőben van, ez pedig a házirend, a közös megegyezés, hogy hogyan működjünk, mit szabad és mit nem, mi mindenre használjuk Klubunkat. Ahhoz, hogy ezt kialakítsuk, folyamatos párbeszédre van szükségünk a hozzánk bejáró fiatalokkal, véleményekre, érvelésre, a másik végighallgatására, közös döntésekre, egyszóval demokráciára. Ennél mi sem egyszerűbb gondolnánk, hiszen demokráciában élünk, ezt mindenki kirázza a kisujjából, de a demokrácia sajnos nem olyan könnyű dolog, mint hinnénk. Nehéz elhinni, hogy véleményünk számít, megtanulni kifejteni, amit gondolunk, elfogadni, ha esetleg nem a mi akaratunk győzedelmeskedik, megszokni, hogy szabályainkat nem nélkülünk és ellenünk hozzák, hanem mi magunk alkotjuk meg őket. Szerencsére a mi kis demokrácia műhelyünk már hónapok óta működik, minden kedden Disputa Klubbot tartunk fiataljainknak, ahol non-formális oktatási módszerekkel gyakoroljuk a demokratikus működéshez és érdekérvényesítéshez szükséges készségeket. Játékos feladatokkal tanulunk meg közösen dolgozni, kérdezni és érvelni, például megvitatjuk, hogy X. Y. jól teszi-e, ha adott konfliktusát verekedéssel oldja meg, beszélgetünk a tiszteletről, az iskoláról, a mindennapi feszültségekről, és azok feloldásáról. Fontosnak tartjuk, hogy fiataljaink megismerkedjenek más hasonló kezdeményezésekkel, hasonló hátterű fiatalokkal, ezért ellátogattunk a Borsod megyei Sáta település Ambedkár Általános Iskola Disputa Klubjába, ahol közös foglalkozást tartottunk. Hasonlóképpen azt is lényegesnek gondoljuk, hogy a hozzánk járó fiatalok megismerkedjenek más típusú életutakkal, lehetőségekkel, mint amelyek az ő környezetükben megszokottak. Május elején közös órát tartottunk az ELTE Szociálismunka szakos hallgatóinak és a Pincés fiataloknak, ahol röpke másfélórára megvalósult régi álmunk: az integráció.
Disputa Klubunk most új feladat elé néz, közösen fogjuk megalkotni és fenntartani fiataljainkkal a „házirendet”, hogy a Pince valóban demokratikus alapelvek szerint működjön.
Mindezért külön köszönjük a DIA (Demokratikus Ifjúságért Alapítvány), az OSI (Open Society Institute) és az FLP (Fiatalok Lendületben Program) támogatását, valamint mindenki közreműködését, aki segíti, és figyelemmel kíséri munkánkat!

Sziasztok!

“Minden kedves lányt és fiút várunk a Pincébe!P1570347

“Lehet szórakozni, vannak foglalkozások, ping-pong, csocsó. Itt az unalmadat és a bánatodat is el tudod felejteni, mindig jókedv van! Fainak a felnőttek. Gyere, próbáld ki!”

“Jó hely, elszórakoznak az emberek, elhülyéskedünk, gyorsan elmegy az idő. Sok segítséget kaptam itt a tanulásban, itt találkozok a haverjaimmal.”

“Egy jó hely, ahol sok gyerek van. Tudunk itt tanulni, segítenek sok mindenben. Kortárssegítő képzés is van, ahol megbeszélhetünk mindent, például most azon dolgozunk, hogy mi legyen az új nevünk.”

“Szoktam játszani, internetezni, csocsózni, ping-pongozni. Elvittek színésziskolába és szeretnek. Segítettek, hogy nyolcadikos legyek.”

” Ez egy nagyon jó társasági hely, sokat lehet itt nevetni, sok a szórakozás. Rendesek itten a felnőttek.”

“Azért ajánlom, mert nagyon jó időtöltést lehet itt csinálni, jók a foglalkozások, meg a felnőttekkel el lehet lenni. Itt azért foglalkoznak a fiatalokkal, hogy ne csavarogjanak, hanem itt legyenek. Kedvenc emlékem az, amikor a vakokat elkísértük a Vidámparkba.”